A passarianoi Manin villa, hatalmas mezőgazdasági birtok közepén, a friuli térség történelmi házainak egyik legtekintélyesebbike
A villa hírnevét nem csak annak köszönheti, hogy Velence utolsó dózséja, Ludovico Manin lakott benne,de annak is, hogy két hónapon keresztül Bonaparte Napoleon is itt élt. A tartózkodása 1797-ben az Ausztria és Franciaország közti campoformidoi béke aláírásával ért véget, amely megváltoztatta Európa határait.
Az épületegyüttes létrehozását Antonio Manin gróf kérvényezte nemcsak saját gazdagságának tanúságaként, de a Velencei Köztársaság felé kimutatott hűsége jeléül is.
A firenzei származású, a guelfek és ghibellinek közti összecsapások alatt elmenekült Manin gróf családja a friuli határban állapodott meg, majd 1650 és 1660 között elkezdték építeni a villát. Az épületegyüttes egésze a korabeli venetói építészeti jellegzetességeket hordozza: az épület központi tervezésétől a gang és a társalgóterem építéséig, amely palladiano-i beütést idéz, az anyagok tiszteletére létrehozott udvarig és a sokszerű dekorációs elemig.
Az épületegyüttes jelenlegi kinézete a XVIII századi felújítási munkálatok eredménye. Csodálatos művészeti alkotásokat rejt, úgymint Ludovico Dorigny remekművét. A nyilvánosság két múzeumi gyűjteményt látogathat meg: egy csodálatos fegyvertárat és egy korabeli kocsigyűjteményt.
A villához csatolt park is kivételes szépségű. A francia ízlést jellemzően ritka botanikus fajokat talál, tavakat és dombokat, amelyeket mitológiai eredetű szoborcsoportok díszítenek.
Az évek során a villa sok nemzeti és nemzetközi érdekeltségű eseményt és kiállítást látott vendégül, és mára pontosan a világ több fontos múzeumának köszönhetően a kortárs művészeti kiállítások fontos hivatkozási pontja.
