Velence a királynő. Szavakkal nem is lehet elmesélni. Nietzsche ezt írta: „Ha egy szóval kellene a „zenét” helyettesíteni, azt mondanám: Velence”
A látogatót – akkor is, ha csak átutazóban van – véglegesen és ellenállhatatlanul elrabolja a szépsége, az emlékművei, a művészeti alkotásai, egy szóval: a „zenéje”.
A Szent Márk tér, a város szívében fontos épületegyüttes, nevét a híres Arany bazilikáról (Golden Basilica), skapta, amelyet az öt bizánci kupolájú szikrázó mozaikok határoznak meg. A széles tér egyik oldalról a lagúna felé nyit, míg a másik oldalról az Óratoronyra és a tekintélyes történelmi palotákra tekint: a Régi és Új Prokuráciára valamint a Dózse palotára.
Nem messze a Sóhajok hídja, a romantikus gondola-túra kötelező megállója, amely hagyományosan a Canal Grande, folyamát követi, a város fő vízfolyamáét, amely a város egyik legélettelibb és érdekesebb helye, a Rialto híd alatt megy át.
Velence gyalogosan, térkép és iránymutatások nélkül is élvezhető, ha hagyja magát sodorni a szűk utak gubancában a hidakról fel és le, hogy felfedezze a Madonna della Salute a Gallerie dell’Accademia, barokk kincseit, amelyek a XIV. és XVII. század közti velencei festők remekműveit őrzik és a San Rocco Iskolát, Tintoretto rendkívüli festményciklusával.
Velence az utóbbi években a modern és a napjaink művészetét is felöleli, a felújított Punta della Dogana múzeumban, vagy a Palazzo Grassi épületben, csakúgy, mint a Művészeti Biennale alkalmából a Giardini és Arsenale területén kiállított művészeti legújabb trendekkel.
Velence a tányéron
Ma velencei gasztronómia tengeri és keleti befolyásokat őrző hagyományokkal teli. A hagyományos ételek közül kiemelkedő a cicheti (apró falatkák) amelyeket a tipikus bàcarikban fogyaszthat (tipikus helyi betérők), csakmint, mint a sarde in saor a tejszínes tőkehal, a szürke garnélarák (schie) és a rántott mozzarella (mozzarella in carrozza).Tipikus velencei találmány a „risi e bisi” (risi e bisi, vagyis rizs és borsó keveréke), a pasta e fazioi (szárazbab leves) és természetesen a velencei savanyú májpörkölt. Az édességek közül kiemelendő a híres száraz keksz „baicoli” és a mazsola és kukorica alapú édesség, a „zaleti”
A velencei lagúna szigetei
Csipkék, mozaikok és üvegek története.
Fedezze fel a színes és lenyűgöző Velencei lagúnát!
A növényzet zöld foltjai között kitűnő világoskék víztől a magas és kifejezetten ferde harangtoronyig, valamint az ezerszínű burano-i házakig minden lenyűgöző.
Élénk és feltűnő színek, amelyek a sűrű ködben irányt mutatnak a halászoknak, hogy hazataláljanak a csatornák között. A komppal érkezés után azonnal érezni fogja a Burano-ban még élő hagyomány ízeit: a csipkeverés művészetét.
A keskeny utcákon, két kanális között megcsodálhatja az értékes csipkét verő asszonyokat, fantasztikus hímzett terítőket, amelyekkel az 1700-as években Velencében a velencei és egész Európa nemesasszonyai a ruhájukat díszítették.
Rövid étkezés után, amely során megízlelhet egy kupica helyi bort is, tovább folytathatja útját Velence legtávolabbi szigete, Torcello irányába. A kikötés után varázslat, rejtély és misztika várja. Ha a kanális jobb oldalán indul el, akkor egy vörös házat fedezhet fel, amely több időszakban Ernest Hemingway lakhelye volt.
Innen, néhány perc alatt elérheti Torcello tipikus harangtoronnyal épített apátságát, a kolostorait és a csodálatos templomot. A kertben még láthatók a római maradványok, kövek, vésetésekkel díszített oltára, pajzsokkal és szentekkel. Ezek a szimbólumok a templomos lovagokra emlékeztetnek, akik kiemelik Velence egykori befolyását.
Itt található Attila trónja , is, ahol a legenda szerint a kegyetlen barbár ült. A templom belseje egészen biztosan megér egy látogatást: miután átlépte a küszöböt, elbűvölik a csodálatos aranyból és drágakövekből készült fali mozaikok.
A lagúna színeit és titkait felfedező kirándulás csodái még nem értek véget, mivel Murano szigete, az üveg megmunkálás kiválósága, még hátra van. Mindmáig teljesen kézműves megmunkálás, olyan csodálatos gyártási folyamatokkal, hogy a kemencék megtekintése is kötelező megállóvá vált.
Mindmáig teljesen kézműves megmunkálás, olyan csodálatos gyártási folyamatokkal, hogy a kemencék megtekintése is kötelező megállóvá vált.
Velence vezetői 1295-ben döntötték el, hogy a IX. századtól Velencét a legfontosabb és legjelentősebb olasz üvegművészet központjává tevő gyártás egészét a város kapuin kívülre helyezzék, mivel egyre nagyobb volt az üvegkemencék által okozott tűzveszélytől való félelem.
A mai Murano egy klasszikus ipari sziget,ahol a házak kevéssé ápoltak és tipikusak, de a keskeny utcákon haladva nem nehéz izzó üveget fújó, vágó és csavaró műhelyeket találni, ahol még mindig kivételes remekműveket hoznak létre. Biztosak vagyunk abban, hogy ezek a történelemtől és hagyománytól ittas helyek elvarázsolják.
